„Szexre vágysz? Énekelj a fürdőkádban!”
Miért van az, hogy egyszer édesnek és szexisnek találjuk azt, ha párunk énekel, máskor pedig miért idegesít? Az Emory Egyetemen énekesmadarakkal végzett kísérlet új megvilágításban kezeli ezt a kérdést,.
A kísérlet megmutatja, hogy a hormonszint változása hogyan befolyásolja a társas jelek érzékelését az agy gerincesekre jellemző részét, a társas viselkedés hálózatát.
A társas viselkedési formák, mint pl. az udvarlás, az utódnevelés és az agresszió elsősorban két tényezőtől függ: a viselkedést kiváltó társas jelzéstől és a hormonális működéstől, mely ezt kiváltja vagy lehetővé teszi." – mondta Donny Maney idegtudós, a tanulmány vezetője. "Az eredmények bemutatják azt a lehetséges idegi mechanizmust, mely által a hormonok megváltoztathatják a jelek keletkezését, és befolyásolhatják a társas döntéshozatalt."
Maney énekesmadarak segítségével megvizsgálta, hogy a gének, hormonok és a környezet milyen módon működnek együtt azért, hogy az agyat befolyásolják. Munkája segít megérteni az agy felépítésében és működésében résztvevő alapelveket, mely sok fajnál közös, beleértve az embereket is.
Maney végzett korábban is egy tanulmányt fehérnyakú fecskékkel, mely szerint valószínűleg a hormonok befolyásolják azt, hogy milyen módon képzik az udvarláshoz használt dalukat. Az új tanulmány a Comparative Neurology című folyóirat november 10-i számában jelenik meg, és kiterjeszti az előző kísérletet azzal, hogy lejegyzi és minősíti a hormonok hatását az agy szociális viselkedésért felelős hálózatának kilenc csomópontján át.
A kutatócsoport a fehérnyakú fecske nőstényeit ösztorgénnel kezelte, hogy így utánozzák a párzási időszak hormonszintjét, majd összehasonlították az alacsony hormonszintű nőstényekkel őket. Utána kétféle hangfelvételt játszottak le nekik: az egyiken a faj hímjének udvarlási dala szólt, a másik pedig gépi búgás volt. Ezt követően egy új fehérjeszintézist használtak arra, hogy feltérképezzék és megmérjék a társas viselkedésért felelős hálózat aktivitását, melyet kifejezetten a dal indított el.
A legtöbb hálózatban több volt a dalspecifikus idegi válasz a "párzási időszakban" levő nőstényeknél". Az ösztrogén hatása azonban nem érvényesült egyformán minden régióban. "Ha a hálózat minden egyes csomópontja több választ adna az ösztrogén jelenlétében, akkor arra lehetne következtetni, hogy az ösztorgén egyfajta kapcsolóként működik." – magyarázta Maney. "Ennél azonban sokkal bonyolultabb a helyzet. Néhány aktivitási szintet feljebb visz az ösztrogén, mást viszont lecsökkent. Azt mutatja, hogy az ösztrogén miként változtatja meg az egész képet, ahogy az agy előállítja a társas információt."
Hozzászólás zárolva.