Soha ne kezdj ki elvált férfival! Használt holmi…
Nem könnyű válás után új kapcsolatot létesíteni. Az új emberrel együtt jönnek annak egyéb „csatlósai” is. Vajon hogyan lehet egy ex férjet, vagy feleséget túlélni és felülmúlni?
A legutóbbi KSH adatok szerint minden tizedik magyar felnőtt, elvált házastársától. A férfiak esetében 40, míg a nőknél 37 év az átlagéletkor a váláskor. Legtöbbször 20 év házasság után akarnak a felek új életet kezdeni. Ha házasságkötések számát is figyelembe vesszük, akkor minden megkötött friggyel egy időben, feleannyi bomlik fel. Vagyis minden második házasság ér véget. Az is figyelemre méltó adat, hogy az elvált férfiak aránya az elmúlt öt évben hétszeresére nőtt, míg a nők esetében ez öt és félszeres…
Ennyi a statisztika.
Legtöbbször heves viharokkal, vérző szívvel, netán további barátságban vetünk véget rövid vagy éppen évekig tartó házasságainknak. Az ok számtalan, bár többnyire a tipikusakból könnyű lenne felállítani a tízes listát. Van, aki tanul belőle, és megfogadja, hogy soha többet…Néha bírja is évekig, de aztán mégis új kapcsolat kialakítására bátorodik. Majd amikor ismét elönti az eufórikus érzés, minden egyéb problémát, akadályt félresöpör, hogy örömét élvezhesse. Aztán ahogy az együtt töltött idő múlik, lassan kiderül, hogy a helyzet korántsem egyszerű, főleg ha "másodkézből" szerzünk magunknak partnert, vagy mi magunk cipeljük tovább előző házasságunk örökségét…
Mert valljuk be, azért fárasztó, és kemény próbatételekkel kell megküzdenie annak, aki elváltként kezd új kapcsolatba. Az új szerelem kóstolgatása mellett az utat egyre másra keresztezik a múlt kísérő árnyai: az ex-szel való további civakodás, a konfliktusokkal terhelt gyerek(ek), a szemrehányó családok, a szétszakadt baráti körök, és az anyagi gondok.
Az induló kapcsolatban folyamatosan szembesülünk néhány "életbevágó" kérdéssel:
– Milyen legyen a kapcsolatunk az exszel, akár a sajátunkról vagy éppen új párunk volt társáról van is szó?
– Hogyan tudunk jó "mostohák" lenni? Muszáj-e szeretni a "hozott" gyerekeket? Miként küzdjük le a féltékenységünket, ha a "ki a fontosabb" kérdés merül fel? Legyen-e közös gyerekünk?
Hozzászólás zárolva.