6 vers, amelyet el kell olvasnia idén ősszel!

Áprily Lajos: Kérés az öregséghez

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: – Készen.

Polgár István: Szeptemberi vendég

Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.

Kányádi Sándor: Ősz volna még

Ősz volna még,
s a varjak már közhírré tették
a dermesztő tél
közeledtét.

Károg az ég,
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.

Tócsára jég,
virágra, fűre harmat dermed,
megöregedtek
mind a kertek.

Jó volna még
sütkérezni, de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna

Juhász Gyula: Dús őszi nap

Dús őszi nap: talán ez az utolsó
S talán azért is oly szép. Bús remek.
Pereg az ákác lombja és az orsó,
Sorsom orsója is gyorsan pereg.

A nap most ontja aranyát pazarlón,
Hogy megremeg e fényben a levél
És néha szél jön és csöndes viharzón
Aranyeső hull, haldokló, ledér.

Ó nap: te is búcsúzol már e tájról
S tűnt nyári ünnepek fényét viszed,
A tarlón már szürkéll az őszi fátyol
S dérrel derűsek már a reggelek.

A csorda már a kora délutánban
Ballag haza, az árnyék egyre nő
S az őszirózsák hervatag hazája
Szelíden vár: a boldog temető.

Petőfi Sándor: Szeptember végén