Alultáplált betegek a kórházakban

Jobb finanszírozásra és szabályozásra van szükség az alultáplált betegek számának csökkentése érdekében – ez a szakorvosok és táplálásterápiával foglalkozó szakemberek részvételével megrendezett „Alultáplált betegek, egészséges alultápláltak” címmel február 25-én megrendezett konferencia legfontosabb konklúziója.

Alacsonyabb költségek, kevesebb szövődmény, alacsonyabb halálozási arány – ezek a legfontosabb előnyei a megfelelő táplálásterápiának. Számos tapasztalattal és evidenciával rendelkezünk ezzel kapcsolatban, mégsem tudjuk kihasználni a rendelkezésre álló tudást, ezért évtizedes elmaradásban vagyunk itthon és külföldön egyaránt. Az „Alultáplált betegek, egészséges alultápláltak” című konferencia előadói szerint jobb finanszírozásra és szabályozásra van szükség, csupán ennek biztosítását követően kezdődhet meg a tapasztalatok átültetése a gyakorlatba.

Egyes kutatások szerint a kórházi ellátásba kerülő betegek 30-40 százaléka alultáplált, arányuk pedig az ott tartózkodás alatt tovább nő. Ez számos szempontból hátrányos egyéni és társadalmi szinten egyaránt: az alultápláltság következtében ugyanis további betegségek, szövődmények alakulhatnak ki, ezáltal megnő a kórházi kezelés időtartama és összességében véve a költségek is – akár 20-40 százalékkal.

A nem megfelelő táplálásterápia, illetve annak teljes figyelmen kívül hagyása pedig sok esetben a betegek halálához is vezethet, legalábbis nagy mértékben növeli a mortalitás arányát. Ez valamennyi betegségtípus esetében így van, de leginkább a különböző sebészi kezeléseken átesett páciensekre és az intenzív osztályokon fekvő betegekre jellemző.

Mindez kellő odafigyeléssel és célzott finanszírozással megelőzhető lenne, azonban az évtizedek óta rendelkezésünkre álló tudásanyag birtokában sem történt jelentős előrelépés ezen a téren. Ez számos tényezőre vezethető vissza az „Alultáplált betegek, egészséges alultápláltak” című konferencián résztvevő szakemberek szerint, akik a táplálásterápiának a betegek gyógyulásában betöltött szerepét járták körül előadásaikban.

Valamennyien a probléma legfontosabb forrásaként említették a szűrés, a még kiterjedtebb kutatások, a felelősségi rendszer, a különböző szervezetek közötti együttműködés és a betegek ismereteinek hiányát, valamint az orvosképzés elégtelenségét és a kórházak vezetőségének nem kellő involválását, melyek nemcsak részben előidézik, de konzerválják is a jelenlegi állapotokat. A legfontosabb hátráltató tényezőnek viszont valamennyien a megfelelő finanszírozás hiányát jelölték meg.