Tudósok, környezetvédők azonban már évek óta riadót fújnak ezek ellen az „elpusztíthatatlan” műanyagok ellen. Azok ugyanis nagyon lassan bomlanak le, fertőzhetik a talajvizet, végül bejutnak a folyókba és a tengerekbe is. A PFAS vegyületek, különösen azok, amelyek hosszú szénlánccal rendelkeznek, károsíthatják az immunrendszert, a pajzsmirigyet, a vesét, májat, a nemi szerveket. Egyiküket, a PFOA-t, lehetséges rákkeltőnek minősítették: ez a vegyület 2-8 év alatt bomlik le a szervezetben, felezőideje a természetben 92 esztendő.
A Faroer-szigeteken, ahol a halfélék alapvetők a táplálkozásban, éveken át vizsgáltak csaknem 500 gyermeket. Kiderült, hogy akik vérében magasabb arányban voltak kimutatható PFAS-vegyületek, azoknál a diftéria és a tetanusz elleni védőoltások kevésbé voltak hatékonyak, gyengébb volt az immunrendszerük. Sokat egyelőre nem lehet tenni – mindenesetre műanyagok helyett tegyük a jó öreg zsírpapírba az ennivalót, tanácsolják a környezetvédők.
A wired cikkének további részleteit olvasd a Privátbankár oldalán!
Már a természetes ökoszisztémában is számíthatunk a mikroplasztikok megjelenésére – derült ki a Tisza-tavi laboratóriumi mérésből, amelyet elsőként a Laboratorium.hu ismertetett. Az apró műanyagok megjelenéséért elsősorban a tisztított kommunális szennyvíz és a természetbe kerülő műanyag hulladékok aprózódása lehet a felelős. A felszíni vizek mikroműanyag-tartalmának meghatározására több projekt is indul a közeljövőben…
